Barcogás ködben
- Gergely Kovacs
- 2023. nov. 15.
- 1 perc olvasás
A ködben és nedves avaron csendben cserkelő természetfotós egészen közel tud kerülni a vadhoz. Pont, ahogy az alábbi fotóteríték mutatja. A képeket Orosz György kollégánk lőtte.
Nehéz, tejszerű köd ült a tájon, én pedig bíztam benne, hogy ez csak a kora reggeli órákat jellemzi, de mint később kiderült, tévedtem. A barcogás már túl volt a tetőpontján, mégis a sűrű ködben körös-körül hallani lehetett a dámbikák jellemző horkantásait. Látni azonban nem lehetett őket. Ott hasaltam egy erdővel körülvett, óriási barcogó placc mellett egy tölgyfa tövénél és meresztettem a szememet a sűrű fehérségbe, hogy értelmezzem a halványan megjelenő kavargó sziluetteket. Mesésen misztikus hangulata volt az egész jelenésnek, fotózni viszont csak akkor tudtam, mikor egy-egy szellő pár másodpercre megritkította a ködfüggönyt. Ilyenkor néha még napfényt is lehetett látni, de aztán ismét beömlött elém a vízpára milliárdnyi cseppecskéje.
A köd azonban nekem is kiváló rejteket biztosított és segített abban, hogy később az amúgy nyílt területen szinte láthatatlanul cserkeljek a nagyobb bikákra. A fényképezőgépem a köd miatt nem találta automatikusan az élességet, a képek nagy részét kézi élességállítással készítettem és kihasználtam a gépem minden technikai tudását ahhoz, hogy értékelhető fotókat készítsek, valamint, hogy a helyzetek hangulatát vissza tudjam adni.
A fotózás mellett sok-sok videó snittet is készítettem, amiből egy kisfilmet állítottam össze:
A film végén további fényképek láthatók, melyeket ezen a napon készítettem.
Orosz György
