top of page

Egy emlékév története




Nem csak a 2023. év ér véget hamarosan, hanem ezzel a 125 éve született Széchenyi Zsigmond emlékéve is. Az elmúlt 12 hónap témához kötődő eseményeiről számol be Gyorgyevics Tamás Széchenyi-kutató, lapunk főmunkatársa.

 




Az emlékév sok feladattal járó időszak volt számomra. Kezdődött azzal, hogy a Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese kinevezett főmunkatársnak, ami semmi különösebb előnnyel nem jár, de ügyes csapdaként működött. Miután 125 éve született Széchenyi Zsigmond, a Nimród méltóképpen szeretett volna megemlékezni a vadászról és íróról, így az idei évet az ő emlékének szánták. Engem „mindössze” arra kért, hogy (lehetőleg) minden hónapban írjak valamit Széchenyi Zsigmondról. Persze szívem szerinti feladat volt, és azon kívűl, amikor más írt róla, sikerült eleget tennem a kérésnek.




A Nimródban a következő cikkeim jelentek meg ebben az évben:

2023. március: Zarándokhelyek a legnagyobb magyar vadászhoz

2023. április: Széchenyi Zsigmond és a svédek

2023. május: Igazi ritkaság: Tízgenerációs ősfa

2023. június: Széchenyi Zsigmond írói titka

2023. július: Széchenyi Zsigmond a vadászati közéletben

2023. szeptember: De aranyérmes egy sem akadt

2023. november: Lőporfüst és galambtoll

2023. december: Egy gasztronómiai útikönyvet is írhatott volna

Augusztusban Koncz István készített interjút Birck Eszterrel, Széchenyi Zsigmond nevelt lányával Vadász példakép apaszerepben címmel.

Bár a megbízatásom erre nem terjedt ki, felkérésekre országszerte előadásokat tartottam Széchenyi Zsigmondról. Legtöbbet az adott helyszínhez készült PowerPoint vetítéssel kötöttem össze.




Az alábbi helyeken emlékeztem meg az író születésének 125. évfordulójáról:

Budapest, Farkasrét, emlékbeszéd Sz. Zs. sírjánál, 2023. január 23.,

Veszprém, Vármegyeháza díszterem, Nimród Fórum, 2023. január 26.,

Tápiószele, Blaskovich Kúria, múzeum, 2023. február 21.

Sárpentele, Pihenőerdő, emlékkő, 2023. április 12.

Siófok, Fekete István oktatóterem, Szollár András, 2023. április 18.

Somogyvár, Széchényi Kastély, ebédlő, 2023. május 23.

Balatonföldvár, Bajor Gizi Közösségi Ház, 2023. június 16.

Balatonalmádi, Pannónia KKK, 2023. június 23.

Tatai vár, Lovagterem, 2023. szeptember 14.

Tusnádfürdő, Székely vadásznapok, Sportpálya, 2023. október 21.

Az emlékév folyamán a Nimród három alkalommal is külön cikkben adott hírt azokról az eseménykről, amelyek Széchenyi Zsigmondról szóltak. Így a fenti előadások közül a márciusi számban a Farkasréti temetőben történt gyertyagyújtásról tudósított, majd ugyancsak a márciusi számban a Nimród Fórum veszprémi állomásán elhangzott beszédemből idézett, amely Széchenyi Zsigmond és Veszprém vármegye kapcsolatáról szólt. Decemberben, az emlékév kapcsán az aktuális cikk mellett három kérdést is feltett nekem a szerkesztő, a válaszokban pedig az esztendő értékeléséről és az eljövendő időszak terveiről is szó esett.





A 125. évforduló jegyében a Sárpentelei Parkerdőben található emlékkőnél emlékeztünk az író ott töltött gyermekkorára. Erről az eseményről a Fejér Megyei Hírlap április 25-i száma fényképes cikket közölt.

Az emlékévnek volt köszönhető az is, hogy a Kossuth rádióban 2023. augusztus 7-től 16-ig rádiójátékként teljes egészében elhangzott az Ahogy elkezdődött c. könyv. Három rész előtt felvezető háttérbeszélgetésünk volt a szerkesztővel, Völgyi Tóth Zsuzsával, ahol ötünket kérdezet Széchenyi Zsigmondról és a vadászatról általában. Lakatos Annával, Horváth Tiborral, Koncz Istvánnal és Bors Richárddal igyekeztünk a kérdéseire válaszolni a június 26-i stúdiófelvételen.




Széchenyi Zsigmondot népszerűsítette a hatvani múzeum ötlete, hogy a Duna TV Agytorna című műsorában napokig egy múzeumi családi belépő, és a Széchenyi Zsigmond élete című könyv volt a nyertes jutalma.

Érdemes még megemlíteni, hogy az író halála után ötvenhat évvel, rá emlékezve, újabb emléktáblát avathattunk, – ezúttal Szelestén.

Az emlékévhez kapcsolódik, hogy a Nimród Könyvek sorozatának második köteteként megjelent a Széchenyi Zsigmond bibliográfia, melyet Horváth József évekig tartó kutatással állított össze. Hírt kaptunk arról is, hogy – szintén az ő szerkesztésében – Széchenyi Zsigmondnak újságokban megjelent írásai mára külön kötetté álltak össze, melynek megjelenése a közeljövőben várható.




A szakemberek is megemlítik Széchenyi Zsigmondot. Egy tudományos könyvben (A vadbiológiai-vadgazdálkodási tudományok története Magyarországon. Az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának tanulmánykötete II.) hivatkoznak rá.

Ne felejtsük el, hogy az idei Sólyom-díj értékes nyereményéért folyó küzdelmében

az újság szerkesztősége szintén a Széchenyi emlékév jegyében kért képzelt interjút a pályázóktól. A nyertes pályamű meg is jelent a Nimródban.

Immár harmadik éve kerül kiosztásra a legnagyobb presztízsű díj, a gróf Széchenyi Zsigmond-emlékérem. Ezzel az Országos Jótékonysági Vadászat szervezői azokat jutalmazzák, akik vármegyéjükben a legtöbbet tették a kórházak gyermekosztályainak megsegítéséért.

Végezetül ejtsünk szót arról is, hogy e sorok megjelenésének helyén, vagyis az interneten, az év folyamán az olvasók minden vasárnap találkozhattak Széchenyi Zsigmondról szóló, vagy Széchenyi Zsigmondtól való írásokkal. Ennek a sorozatnak a keretében jelent meg állandó szerzőinktől, Békés Sándortól, Varga Csabától és Pintér Norbertől is egy-egy szubjektív hagnvételű írás arról, hogy milyen módon talákoztak Széchenyi írásaival, mit jelentett és jelent számukra a munkássága, élete.




Úgy gondolom, a Nimród sokat tett azért, hogy méltóképpen emlékezzen meg egyik legnagyobb vadászunkról, és kétségkívül legsikeresebb vadászírónkról, a 125 éve született gróf Széchenyi Zsigmondról.

Természetesen lapunk nem csak az ő esetében teszi a kötelességét, így a következő évben két vadászati ikonunk kerek évfordulója kapcsán közlünk majd megemlékező írásokat és képeket. Az egyikük a 10 éve elhunyt Csekő Sándor, a Nimród korábbi főszerkesztője, akinek a kézjegyét a mai napig viseli a hazai vadászsajtó, a másik a 100 éve született Cseregezán Pál festőművész, a mester, akinek nem voltak tanítványai, mégis óriási hatással volt és van az utókor képzőmvész generációira.

 

Gyorgyevics Tamás

Comentarios


bottom of page